Nyári gyakorlat a Cognitive Creators-nél
Ugyan nem kis feladat volt a FIRST Tech Challengen való részvétel sem, de csapatunk egy részének újabb lehetőség nyílt arra, hogy kipróbálhassa magát az informatika egy szegmensében. Ezen szegmens a mobil alkalmazások fejlesztése volt, és pár osztálytársunkkal kiegészülve készen álltunk arra, hogy szerencséket megpróbáljuk. Az új csapat tagjai: Molnár-Barabás Ákos, Péter István, Vidám Szabolcs, Molnár Levente, Pitic Zoltán (a logó révén), és jómagam, Zediu Álmos-Ágoston, mind XII.E osztályos diákok.
A projekt háttere az udvarhelyi Heuréka Program, mely fiatal programozóknak nyitott lehetőséget arra, hogy megvalósítsák ötleteiket, egy mentorcég segítségével. A mi mentorcégünk a Cognitive Creators lett, így augusztus folyamán az ő irodájukban kezdhettük el tökéletesíteni “OrderIT” fantázianevű alkalmazásunkat.
Megérkezésünkkor szívélyesen fogadtak a (nagyrészt) fiúk, és mi egyből neki akartunk esni a programozásnak, hisz minél előbb szemünk előtt akartuk látni tervünket.
Ekkor mentorjaink lehűtötték kissé a kedélyeinket és kifejtették, hogy egy sikeres projekt kivitelezéséhez előbb tervezés szükségeltetik. Így hát leültünk megtervezni programunk minden apró kis részletét. Ez hasznosnak bizonyult, mivel sok apró logikai bukfencre ráakadtunk, amit talán másképp nem vettünk volna észre, és a dokumentáció hasznosságát most is érezzük, hisz most is azt követjük.
A “papirmunka” végeztével végre nekifoghattunk művünknek, viszont van egy sajnálatos tény a szoftver világában: ahhoz, hogy valamit kivitelezz, létezik körülbelül hatmillió út. Ami közül vagy hatezer még optimális is. Vagy optimálisnak tűnik. És ebből a hatezerből öt tucat könnyedén felfogható a kezdőknek, mint nekünk (mondják a nagyok). Hosszas töprengés után a Python programozási nyelv Flask keretrendszerét kihasználva nekiálltunk a REST API-nak. Két héttel ezelőtt mi sem értettük meg sok mindent az előző mondatból az állítmányon kívül, de gyorsan tanulunk.
Idillünknek az vetett véget, mikor egyik mentorunk konstatálta, hogy amit írunk, az elég aranyos, dee… nem éppen így kéne. Egyáltalán nem. Lógó orral ugyan, de újra kellett írjuk programunkat. Közben megismertük az iparban használatos csapat összehangoló rendszereket, mint a Slack, vagy a Git, és kihasználtuk az ebédszüneteket arra, hogy a tapasztalt programozóktól csipegessünk fel információkat.
Így teltek-múltak a napok, mikor konstatáltuk, hogy a nyári gyakorlatnak szánt idő a végére jár. A végtermék persze még messze állt a befejezéstől, viszont a mi “munkaidőnk” a cégnél végetért. A három hét során eléggé beleszoktunk ebbe a rutinba, és nem
nagyon akartunk belegondolni abba, hogy nemsokára megint iskolapadokban fogjuk találni magunkat.
Összesitve a Cognitivenál eltöltött idő hatványozottan hasznos volt számunkra, hisz nemcsak algoritmikai és technológiai ismereteink bővültek, hanem beláttunk a programozás emberi, cégen belüli megvalósulására is. Csak remélni tudjuk, hogy az életben is hasonlóan lelkes és produktív emberekkel fogunk majd együtt dolgozni.
Írta: Zediu Álmos-Ágoston, XII.E